Bürokrácia

Mindenki utálja a bürokráciát, talán még maguk a bürokraták is, kivéve, hogy ők meg vannak győződve arról, nélkülük leállna a rendszer és beállna a káosz. Nálunk minden elképzelhető vagy elképzelhetetlen dologra van egy sóhivatal, kell egy engedély, jóváhagyás, beleegyezés, igazolás, bélyeg, véleményezés, illeték, hitelesítés, igazolvány. Papírhegyek bármerre nézünk. Lassan nem tudjuk eldönteni, hogy a papír volt-e előbb vagy a bürokrata. 

Az emberek mifelénk lényegesen több időt vesztegetnek el értékes életükből hivatalokban való sorbaállásra, mint egy civilizált(abb) országban. A vállalkozók több időt pazarolnak el bürokratikus ügyintézésekre, mint amennyi időt a vállalkozásuk irányítására fordítanak. Az agyonszabályozás ellenére (vagy pont amiatt), semmi nem működik zökkenőmentesen, és érdekes, hogy mindenhol van egy kiskapu, ahogy szokták mondani „van az a pénz, amelyért cserébe gyorsabban és hatékonyabban mennek a dolgok”.

Félreértés ne essék, ez a bejegyzés nem a hivatalnokokról, hanem a bürokratákról szól. Azokról, akik az ügyeket lélektelenül, az előírásokhoz mereven ragaszkodva, szőrszálha-sogató módon intézik, miközben nem létező hatalmukat gyakorolják az ügyintéző emberek felett. Ők egyébként ugyanúgy áldozatai a rendszernek, mint minden más állampolgár. A bürokrata is álmokat dédelget, és kínozza önmagát a változás reményével. A remény persze magára hagyja a papírhegyekkel megrakott íróasztal mögött. Aztán előbb-utóbb érkezik egy ügyfél..

A gyakorlatban nem ritka az olyan eset, amikor az ügyintézés egy groteszk, bizarr, teljesen értelmetlen és nagyon bosszantó valamivé degradálódik (ekkor szokott jönni az anyázás). Ilyen eset például az, amikor hazánkfia, minek utána egy távoli, afrikai országban házasságot kötött, hazajött és kérelmezte házassága romániai bejegyzését (nem másért, csak a törvény kötelezi erre). A román hatóság nem fogadta el az afrikai házasságlevelet és a házasságkötést nem jegyezte be, mert hogyasszongyahogy a széljegyzetet („apostilă”), amely a házasságlevél felülhite-lesítését szolgálja, nem jó helyre tette a mi bürokratánk afrikai kollégája. A romániai bürokrácia részéről gyorsan érkezett egy mentőötlet: gond egy szál se, vissza kell menni Burkina Faso-ba és kérni egy másik házasságlevelet! Több tízezer kilométernyi utazás, egyébként teljesen fölöslegesen, mert másik házasságlevelet nem fog adni az afrikai bürokrata, no ezek már nem a hivatalnok szociális gondjai!

Vagy például az atyafi esete, aki piacon vásárolt autóját szerette volna saját nevére íratni, de csak a kívánsággal maradt, mert az előző tulajdonos adó- és illetéktartozásai miatt a kompetens hatóság kompetens bürokratája nem adta ki az átíráshoz szükséges adóigazolást. Az atyafi bonyolult kérdésére, hogy a semmin kívül, neki mi köze van mások adótartozásaihoz, egy jótékony vállrándítás volt a válasz. Kettő hónap múlva a rendőr megbüntette az atyafit. Az indok: eltelt 30 nap az autó megvásárlásától számítva, és az még nincs átíratva a vásárló nevére!

Aztán ott van egy másik, súlyosabb helyzet: bürokratikus akadályok miatt, több millió eurót érő orvosi felszerelések punnyadnak felhasználatlanul. (ide kattintva részleteket olvashat).

Lehetne vég nélkül sorolni a furábbnál furább példákat, biztosan akad olyan eset is bőven, amelyet a kedves Olvasó élt át (vagy túl). Egy apróságban egyetérthetünk, mi nem fogjuk megszüntetni a bürokráciát. Egyet viszont tehetünk: legközelebb, mikor bemegyünk egy hivatalba ügyet intézni, juttassuk eszébe a velünk szemben ülő bürokratává átalakult hivatalnoknak a 1999/188-as törvény 3. paragrafusának előírásait. Ez tartalmazza a közhivatal gyakorlásának alapelveit (és implicite a közhivatalnok kötelezettségeit), melyek között megtaláljuk az állampolgárokra való odafigyelést is (a törvény betűje szerint „orientare către cetăţean”). Az én olvasatomban ez azt jelenti, az állampolgárnak joga van ahhoz, hogy odafigyeléssel, szakmai hatékonysággal, törvényes tárgyilagossággal oldják meg az ügyét. És ezt minden adófizető (persze a kellő tisztelettel a hivatal és a hivatalnok felé) kérheti is. 

Van két jópofa videó (ide kattintva megtekinthető az egyik, ide kattintva pedig a másik), ezekkel szoktam lenyugodni, mikor nagy ritkán egy bürokrata kihoz a sodromból. Diazepam vagy Rudotel helyett tudom ajánlani mindenkinek.